Somág | Gyermek angol – angol gyermekeknek - Angol oktatás és on-line tananyag gyermekeknek

Műsort adni vagy nem adni?

Beküldve: május 11th, 2010 | Szerző: | Kategória: Blog | Nincsenek hozzászólások »

Így tanév vége fele számomra másik nagy feladat az év végi műsor összehozása az iskolásoknak. Alapjában véve szeretem ezt, hiszen alkalmat ad arra, hogy megmutassuk a szülőknek nagy vonalakban, mit is tanultunk. A gyerekek számára szereplési lehetőség, ráadásul idegen nyelven. Jó kis tréning ez nekik a későbbi vizsgákhoz, a mások előtti megszólaláshoz.

Viszont szinte minden évben felteszem magamnak a kérdést, szembesülve az apróbb kudarcokkal: Megéri nekem ennyi energiát befektetni? Maga a műsorszámok megírása se egyszerű. Az utolsó hetekben órákon már „csak” próbálunk, amit nem biztos, hogy minden szülő jó szemmel néz, pedig ez is a képességfejlesztés része. Akik nem tudnak valami miatt részt venni a műsoron, azokkal mi legyen? Néhány gyerek pedig kikönyörgi otthon, hogy ne kelljen szerepelnie. Nem jó dolog pont az utolsó hónapban tanítványokat veszteni.

Ilyenkor mindig úgy döntök, jövőre nem lesz műsor. Aztán mikor vége van, s látom a gyerekek szemében az örömöt, a szülőkében pedig az elégedettséget, megnyugszom.

De jövőre biztos nem lesz műsor! (Legalábbis ilyen formában.)


Nyári táborok

Beküldve: május 1st, 2010 | Szerző: | Kategória: Blog | Nincsenek hozzászólások »

Lassan itt a nyár, vége az iskolának, s nekem ilyenkor a nyári táboraimra kell koncentrálnom.

http://www.somag.hu/nyari-taborok/

Régóta táboroztatok gyerekeket. Kezdtem az osztálytáborokkal, s aztán az angol megjelenésével egyidőben a nyelvi táborokra is egyre nagyobb igény mutatkozott. Még mikor volt az iskolámnak saját tábora Sarudon, oda vonultunk el egy-egy évfolyammal egy-egy hétre. Jött velem az osztály tanítónője, hiszen ő volt a gyerekek „pótmamája”, s mivel mindig összejött két csoportra való gyerek, megosztottuk őket. Amíg én az egyik felével angoloztam, ő a többiekkel kézműveskedett. Ez a rendszer annyira jónak mutatkozott, hogy azóta is így építem fel a táborok programját. Négy angol egymás után fárasztó, főleg a szünetben. (Nem a nyelv megutáltatása a cél!) A kézműves anyagot pedig úgy állítom össze, hogy a fiúknak is érdekes legyen.

Legszebb emlékeim az elsősökhöz fűződnek. Akkor még nem volt gyerekem, de már bennem volt az anyáskodás. Este mesét olvastam nekik, „Jó éjt puszit” kaptak, egyszóval kibabáztam magam.

Mostani táboraim már nem bentlakásosak, de akik részt vesznek, jól szokták érezni magukat. Ezt mutatja az is, hogy évről-évre visszatérő táborozóim vannak.