Kis csoport vs nagy csoport

Elérkezett az iskolakezdés ideje, újra indulnak tanfolyamaim. Beíratkozáskor néhányan meg szokták kérdezni, hány gyerek lesz a csoportban. Én viszonylag nagy létszámokkal dolgozom (10-12 fő), s van, akit ez elbizonytalanít. Bizonyára tanári múltamból is fakad, hogy természetes nekem a nagyobb gyereklétszám. (Anno 32 gyereknek voltam az osztályfőnöke.) Az iskolában már az is nagy szó volt, mikor bontott osztályban kezdtük a nyelvtanítást, átlag 16 gyerekkel.

 Persze tisztában vagyok vele, hogy ma már nem ez a trend. Gyakori érv a kis csoportok mellett, hogy több lehetősége van megszólalni a gyereknek, több idő jut rá. Ez igaz is olyankor, mikor nyelvtudásuk révén hosszasabban el lehet beszélgetni velük, vagy összefüggő szöveget mondanak el. Kisebb korban viszont örülünk, ha egyáltalán megszólalnak kezdetben, s később is egy-két mondatnál nemigen mondanak többet egyszerre. Az pedig 12 főnél se tart tovább 2-3 percnél. A mondókákat, énekeket együtt mondjuk, s a hangsúly az értés felé tolódik el. Mikor pedig komolyabbá válnak a dolgok (4. évfolyam), addigra a gyereklétszám is le szokott csökkenni. (Tavaly 5 gyerek kezdte a 4. évet nálam.)

Személyes tapasztalatom, hogy kicsi korban 8 fő alatt nincs élet egy csoportban. Nem lehet jóízűen játszani egyet, mindenki meg van ijedve. Több gyereknél például egy kitalálós feladatnál biztos, hogy valakinek van ötlete, nem állunk lefagyva, mert épp senkinek nem jut eszébe semmi. Vagy el tudtok képzelni egy körjátékot 5 fővel?

És még egy dolgot hadd osszak meg veletek. Az egyik legjobban működő csoportom 16 fővel indult elsőben, s harmadikra is csak 14-re csökkent a létszámuk. Mégis sokkal jobban tudtam haladni velük, mint ugyanazon évfolyam 7 fős csoportjával.

(2011.szeptember 1.)

Műsor

Hát igen! Tavalyi fogadalmam ellenére mégiscsak belevágtam az év végi műsorba.

S hogy miért döntöttem így? Mert a gyerekek fejében meg se fordult, hogy ne legyen. Külön öröm volt, hogy az, aki eddig iszonyúan félt, s nemigen akart szerepelni, most, 3. évre annyit fejlődött, hogy örömmel vállalta a rá jutó szerepet. (Mégiscsak van értelme a néha kilátástalanak tűnő küzdelemnek!)

Azért némi változás van. Eddig én írtam a jeleneteket, az éppen aktuális csoportlétszámra igazítva. Idén a könyvben találhatóakat adjuk elő, különösebb jelmez nélkül. Ez alól csak az 1. és 4. évfolyam kivétel, mivel elsőben nincs könyvünk, a negyedikesek pedig megmondták, miről szeretnének jelenetet.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk május 20-án, pénteken 16.00 és 16.45-ös kezdettel!

(2011. május 1.)

Tegnap sikerélményem volt!

Tanítás után épp a biciklimet kötöttem el, mikor az egyik másodikos tanítványom futott be az épületbe. Miután üdvözöltük egymást, nekiszegeztem a kérdést: How are you? Ő rávágta: I’m fine, thank you. Csak be van dugulva az egyik orrom, anyukámnak meg hörgőgyulladása van.

Na, ilyenkor érzem azt, hogy tényleg sikerült valamit megtanítanom.

(2011. március 22.)

Miből látható a fejlődés?

A kicsik idegen nyelvre tanítása nem egyszerű, hiszen ők kizárólag hallás után tanulnak, s ha nem ismételjük folyamatosan az egyszer már elsajátítottakat, gyorsan feledésbe merülnek. Azt, hogy folyékonyan beszéljenek, idegen nyelvi környezet nélkül lehetetlen elérni. Viszont elég nagy szókinccsel lehet alapozni a későbbieket, s bizonyos mondatokat, kifejezéseket nagy biztonsággal használnak is. Legjobban a daltanulásnál vehető észre a fejlődés. Az idő haladtával könnyebben tanulnak meg új dalokat, hiszen egyre több ismerős szó, mondat-fordulat köszön vissza, s egyre jobban értik is, mit dalolnak. Az összefolyt szövegből felbukkannak az ismerős szavak, amiket már értelmesen, szépen ejtenek ki.

Szeretnék itt megosztani egy történetet olvasóimmal régebbi tapasztalataimból.

Elsősöket tanítottam, persze sok-sok dallal fűszerezve. Minden dalszöveget sorról-sorra többször elmondtunk, minden tanulót külön meghallgatva, kijavítva az esetleges hibákat. Folyamatosan énekelgettük őket, mígnem év végén feltűnt, hogy az egyik gyerek mintha máshogy ejtené a szavakat. Megkértem, énekelje már el egyedül az éppen aktuális dalt, s mikor meghallottam, elszörnyedtem. Valami hasonló, de jó kis halandzsa szöveget költött. Mint a picik, mikor beszélni kezdenek tanulni. Mostmár tudom, ez azért volt, mert számára értelmetlen volt az egész, olyan szavakkal volt tele a dal, amik hiányoztak az ő szókincséből, viszont szeretett énekelni a többivel együtt. Akkor azonban csak azt éreztem, hogy valami nem sikerült.

(2011. március 17.)

Gyereknevelés

Múltkori bejegyzésemben zárójelesen utaltam a korai nevelés fontosságára. Szeretnék most néhány karaktert erre a témára is szánni, mert gyakorló pedagógusként fontosnak érzem, hogy pár dologra rávilágítsak. Nem akarom itt „osztani az észt”, én is csak az utóbbi évek kutatási eredményeit olvasva döbbentem rá az első évek meghatározó szerepére. Ezek ugyanis azt tárták fel, hogy egy gyerek későbbi viselkedését meghatározó nevelés gyakorlatilag 6 éves korára véget ér. És különösen fontos az első 3 év! Azt gondolnánk, hogy egy csecsemővel nincs különösebben sok gond. Elég, ha tele a pocija és tiszta a pelusa. Nos, ez nem egészen így van. Már akkor jó, ha elkezdünk „foglalkozni” vele, mikor még csak visszamosolyog, és boldogan kalimpál kézzel-lábbal, ha szólunk hozzá. Persze a „foglalkozás” alatt nem a direkt tanítást értem. (Láttam már 1-2 éveseket, akiket dinoszaurusz fajták képeivel bombáztak, netán olvasni tanították, ’korának megfelelően’. Nos, biztos hatékony, de nem biztos, hogy célravezető. Szerintem!) Az együtt játszás, mesélés, mondókázás, a világ felfedezése együtt egy-egy séta alkalmával épp elég, s boldoggá teszi a gyermeket és szülőt egyaránt. Ha együtt vagyunk csemeténkkel, s megtanítjuk, hogy nem húzzuk a macska farkát, még ha érdekes hangot ad is ki, vagy a homokozó lapát nem a másik fejbe verésére való, nos akkor nevelünk, s kialakulnak a későbbi viselkedési formák. A tanító néni már nem lesz képes helyrehozni azt, amit az elején mi rontottunk el. Legyen akármilyen jó szakember is, hozott anyagból dolgozik!

A hangképzés kialakulása

Maradjunk egy kicsit a hangok képzésénél. Természetes számunkra, hogy egy magyar tisztán ejti a magyar szavakat, s akcentussal beszél bármilyen idegen nyelvet. Méghozzá jellegzetesen magyar akcentussal! S el se gondolkodunk azon, vajon miért is van ez így.

Nos, ha egy gyerek megszületik, olyan, mint egy tiszta tábla. Attól függ, mi kerül fel rá, hogy milyen ingerek érik életének első néhány évében. (Ez a nevelésére is vonatkozik!!!)

Egy csecsemő a világ összes nyelvében létező beszédhang kiejtésére képes (s más hangok létrehozására is). Gondoljunk csak vissza, milyen jókat derültünk gügyögő babánkon, mikor képtelennél képtelenebb hangokkal szórakoztatott minket. Aztán, hogy ebből a készletből mi marad meg, az attól függ, melyik hangok kapnak megerősítést a későbbiek során. Vagyis az őt körülvevők milyen hangkészletet használnak. A dzsungelből előkerült farkasok közt nevelkedő gyerek „farkasul” kommunikál, és soha nem fog megtanulni „rendesen” beszélni. De ha vegyes nyelvi környezetben nő fel egy gyerek, mindegyik nyelv hangkészletét képes lesz használni.

(2011. február 1.)

Restart

Kissé lefárasztott a tavalyi év. Nyáron a táborokkal voltam elfoglalva, aztán pedig egy örömteli esemény kötötte le az összes energiámat: kertes házra cseréltük lakásunkat. Mit mondjak, itt azért „valamivel” több a tennivaló. Főleg, hogy nem egy kulcsrakész, vagy egy teljesen felújított házról beszélünk. Persze örömmel tesszük a dolgunkat, s már alig várjuk a tavaszt! Tele lesz a kert meglepetéssel…

Most azonban elérkezettnek látom az időt blogom újraindítására. Remélem, régi olvasóim visszatalálnak hozzám, s újakkal is bővülünk. Vegyük most górcső alá a BESZÉDHIBÁT.

Gyakori probléma óvodáskorban a beszédhiba. Az egyik óvodában a logopédus ugyanabban a teremben dolgozik, amelyikben én, s látom a gyerekek hosszú névsorát, akik hozzá járnak. (Köztük néhány tanítványom is.) Szülők gyakran kérdezik, nem okoz-e problémát a tiszta magyar beszéd elsajátításában, ha egy másik nyelv hangzói is képbe kerülnek. Óvodapedagógusok sokszor nem is ajánlják ezeknek a gyerekeknek idegen nyelv tanulását, mondván, hogy ez ronthat a már meglévő beszédhibán.

Nos, én még nem találkoztam olyan tudományos kutatással, ami kimutatta volna a második nyelv káros hatását a hangképzésre. (Persze az is lehet, hogy csak én nem találkoztam vele. Ha valaki bármit tud, kérem, tájékoztasson.) Mindenesetre a saját tapasztalataim azt mutatják, hogy aki logopédushoz jár, ugyanúgy fejlődik, mint idegen nyelvet nem tanuló társai. Van egy tanítványom, aki tavaly tanulta meg az R hang helyes magyar kiejtését, miközben végig járt angolra. (A mi szempontunk szerint az angol köztudottan „raccsol”.)

(2011. január 20.)

Beírassam angolra (is)?

Így év elején sok szülő felteszi magának ezt a kérdést. S tényleg érdemes végiggondolni néhány dolgot, mielőtt belevágnátok.
Legjobban te ismered gyermekedet, s látod rajta mennyire érdeklődő, hogyan fogadja az új dolgokat. Az úgynevezett „nyelvérzéket” első nekifutásra nem lehet és nem is érdemes figyelembe venni. Főleg ovisoknál! A korai nyelvtanulásnál épp az a jó, hogy hasonlóan működik, mint az anyanyelv elsajátítása. (Márpedig magyarul minden itt élő megtanul valahogy.) Iskolásoknál már másabb a dolog. Érdemes kikérni a tanítónő véleményét, persze te döntesz.
Inkább azt kellene átgondolni, hány különórára jár még csemetéd, s amellett bírja-e még a plusz terhet, belefér-e az idejébe a tanulás mellett. Én azt látom, hogy a tanfolyamaimra járók nagy százaléka még legalább két másik foglalkozásra jár. Ami persze nem baj, csak nagyon nehéz egyeztetni az időt. (Én már csak tudom, hiszen most épp a lányom délutánjait próbáljuk kisakkozni.)

(2010-09-09)

Mire jó a tábor?

Valószínűleg megfogalmazódik néhányatokban az a kérdés, vajon van-e értelme egy öt napos angol tábornak. Mit profitálhat ebből gyermeked?

Természetesen csodára most se számíthatunk. Egy hét alatt még nyelvi környezetben se lesz valaki perfekt. De van néhány dolog, amiben egy intenzív hét több egy tanfolyamnál. Elég idő van például olyan játékokra, amikre évközben vagy a tanóra rövidsége vagy a csoportlétszám miatt nem kerülhet sor. Alaposan fel lehet dolgozni egy-egy mesét: megfelelő előkészítés után gyakorlatokat hozzákapcsolni, majd eljátszani. (Én a záróműsoron elő is szoktam adatni a gyerekekkel.) Szókincsük bővítése, a tanultak elmélyítése és a daltanulás alap dolog. És hogy emellett még jól is érzik magukat a résztvevők, az már csak hab a tortán!

(2010. augusztus 9.)

Műsor

Nos, megvolt az idei záróműsorom az iskolában. Szokás szerint azzal indítottam, hogy az a nap, amit meghirdettem, nem volt jó, mert pont akkor nem volt tanítás az iskolában. (Amiről persze én nem tudtam.) Újabb értesítés a szülőknek, enyhe pírral az arcomon, s remélve, hogy senki sem szervezte még át a napját emiatt. (Ezzel együtt az ovis záró bemutató óra időpontját is módosítanom kellett.)

De végül 20-ára minden összeállt. A gyerekek nagyon ügyesen és fegyelmezetten csinálták végig az előadást. Még azok a mondatok is a helyükre kerültek, amiket a próbákon egyszer se sikerült hibátlanul elmondani. Nagyon büszke vagyok mindenkire: aki örömmel szerepelt, aki az utolsó pillanatra tanulta meg a szövegét, s aki félelmét legyűrve, remegő térdekkel végül kiállt ennyi ember elé.

A műsorról készült felvétel a következő linkre kattintva megtekinthető:

http://www.somag.hu/videok/