Kis csoport vs nagy csoport

Elérkezett az iskolakezdés ideje, újra indulnak tanfolyamaim. Beíratkozáskor néhányan meg szokták kérdezni, hány gyerek lesz a csoportban. Én viszonylag nagy létszámokkal dolgozom (10-12 fő), s van, akit ez elbizonytalanít. Bizonyára tanári múltamból is fakad, hogy természetes nekem a nagyobb gyereklétszám. (Anno 32 gyereknek voltam az osztályfőnöke.) Az iskolában már az is nagy szó volt, mikor bontott osztályban kezdtük a nyelvtanítást, átlag 16 gyerekkel.

 Persze tisztában vagyok vele, hogy ma már nem ez a trend. Gyakori érv a kis csoportok mellett, hogy több lehetősége van megszólalni a gyereknek, több idő jut rá. Ez igaz is olyankor, mikor nyelvtudásuk révén hosszasabban el lehet beszélgetni velük, vagy összefüggő szöveget mondanak el. Kisebb korban viszont örülünk, ha egyáltalán megszólalnak kezdetben, s később is egy-két mondatnál nemigen mondanak többet egyszerre. Az pedig 12 főnél se tart tovább 2-3 percnél. A mondókákat, énekeket együtt mondjuk, s a hangsúly az értés felé tolódik el. Mikor pedig komolyabbá válnak a dolgok (4. évfolyam), addigra a gyereklétszám is le szokott csökkenni. (Tavaly 5 gyerek kezdte a 4. évet nálam.)

Személyes tapasztalatom, hogy kicsi korban 8 fő alatt nincs élet egy csoportban. Nem lehet jóízűen játszani egyet, mindenki meg van ijedve. Több gyereknél például egy kitalálós feladatnál biztos, hogy valakinek van ötlete, nem állunk lefagyva, mert épp senkinek nem jut eszébe semmi. Vagy el tudtok képzelni egy körjátékot 5 fővel?

És még egy dolgot hadd osszak meg veletek. Az egyik legjobban működő csoportom 16 fővel indult elsőben, s harmadikra is csak 14-re csökkent a létszámuk. Mégis sokkal jobban tudtam haladni velük, mint ugyanazon évfolyam 7 fős csoportjával.

(2011.szeptember 1.)